újra. mint mindig
nem szeretem ha névnapom van. legalább annyira, mint ha születésnapom. ilyenkor mindig csak azon bosszankodom, hogy pont ő miért felejt el, pont neki meg miért jutok eszébe. de valójában mégis teljesen hidegen hagy az ilyesmi. no de nem mondanék igazat, ha nem említeném azokat a kis örömöket, amit egy-egy rég ködbe veszett ismerős figyelmessége tud szerezni, aki érdekes módon még mindig tudja mikor van a névnap, születésnap és egyéb bolondságok 
nekik köszönöm.
nekik köszönöm.
