i target moon, i target sky, i target sun

..és ezentúl mindig fogok a bejegyzések aljára dátumot írni, mert valamilyen titokzatos oknál fogva azt se mutatja..

2006. július 30. vasárnap

ma lett vége a reggae campnek.. úgy sajnálom, hogy idén kimaradt. tavaly annyira jó volt, biztosra vettem, hogy idén sem hiányozhatok. közben meg de, egyértelmű, hogy a dolgaim nem úgy alakulnak, hogy minden jól menjen.
pedig idén is olyan jó program volt, hogy csak na legalább annáék ott voltak és ropták helyettem is a szeretett dallamokra. mondjuk az is kár, hogy megváltozott a helyszín, már nem a bűbájos gárdony, hanem a százhalombattai kemping adott helyet a rendezvénynek. pfú, de jó lett volna ott lenni.. egy évben legalább egyszer szükségem van az ilyesfajta szabadságra. meg hogy össze legyek zárva 4 napra a kispajtásokkal, csak mi és a tiszta regi-fíling, no meg a szká jövőre m-u-sz-á-j. ott ülöm meg a névnapom és nem is fogom utálni. :p
- kár hogy a csodás technikának köszönhetően nem tudok berakni képet, mert valami blokkolja.. pedig érdemes volna látni -
ahjjaj, hibik hibik.

a migrénemből is elegem van. szétfeszíti a fejem, cikázik belül a nyomás, a szemeim meg lassan kifolynak. blőőá. talán már csak a fejbeverés segít.

tegnap este nosztalgiáztunk csabával. főként a régi német vivás és mtv-s zeneremekeket illetően. ‘volt az a szőke körszakállas dj… - dj ötzi, nem?’ nekem érdekes volt tovatűnt gyermekkorom bárgyú videóit nézni.. vicces volt. ha megtaláltunk valamit, valami nagyon-nagyon régi és mély nyomot hagyó őrültséget, mindig eszünkbe juttatott egy újabbat. minden esetre furcsa dolog a német viván felnőni, bár talán még így is több értelmes emléked marad a ‘90-es évek elejéről, mintha a magyar zenetévét figyelted volna kigúvadt szemekkel. úgy emlékszem Z+ volt régen
természetesen ezeknek az előadóknak igen jelentős hányada már rég eltűnt a süllyesztőben, de mi még emékszünk rájuk. és úgy vélem bőven elég ha mi ketten ezzel töltöttünk egy estét, mert annyira nem élvezhető egyik sem. ellenben korszakalkotóak! nekem biztosan. nem tudnék elképzelni valódi ‘90-es éveket egy ärzte, egy fantastischen vier nélkül, nem is beszélve oli p-ről meg miáról.. ezek közül az ärzte kivétel, mert őket még manapság is nagyon szeretem

egy szóval huhuhuu.. most élem neo-gyermekkorom.

az elmúlt hetekben még nem éreztem ilyen nyugodtnak magam. sejtek valamit. talán a választ a legnagyobb miértre, ami ebben az egész lelki vívódásomban csak előforult. de most már idő kell.. nem csak neki - most már nekem is, így hogy kezdek belátni rendkívül összetett lelki fordrai közé. sőt még az is lehet hogy csak képzelődöm idő, idő, idő. már nem félek az időtől, a mélyponton túl vagyunk, már csak jobb lehet.

megint eszembe jutott egy sleater-kinney dal.. a jumpers. olyan sokáig éreztem hasonlót ezen a nyáron. ..lonely as a cloud / in the golden state / “the coldest winter that I ever saw / was the summer that I spent…” the only substance is the fog / and it hides all that has gone wrong / can’t see a thing / inside the maze.
még nem érzetem soha, hogy ennyire ‘hozzám írtak’ volna bármit is. még azt sem, amit geri írt régen.. még a zene is. mindegy, tökéletes

nem szeretem ha névnapom van. legalább annyira, mint ha születésnapom. ilyenkor mindig csak azon bosszankodom, hogy pont ő miért felejt el, pont neki meg miért jutok eszébe. de valójában mégis teljesen hidegen hagy az ilyesmi. no de nem mondanék igazat, ha nem említeném azokat a kis örömöket, amit egy-egy rég ködbe veszett ismerős figyelmessége tud szerezni, aki érdekes módon még mindig tudja mikor van a névnap, születésnap és egyéb bolondságok nekik köszönöm.

döntöttem. mert valami aktuális marhaság mindig kell. ez meg pont kapóra jött..