2007. április 16. hétfő

hát ez se változott át

2007. március 31. szombat

elhigyjem? ne higyjem? új fejezet nyílik a sziget fesztivál történetében.

http://sziget.hu/fesztival/programok

madness? skatalites? a hajógyári-sziget szent föld lesz
(kár, hogy a többi program tré.)

2007. március 30. péntek

ma toasters az a38-on. meg go jimmy go kár, hogy nem lehetek jelen.

2007. március 10. szombat

síeltünk (’síeltünk’). felkapott a szél. kijöttek a szeplőim. leadták a népnek a legjobb zenedarabokat. újra felfedeztük a hupikék törpikék zsenialitását. hiszünk a bödönmanó létezésében. megalkottuk a sörpolcot. pistensaunak kitört a jobb melső lába. nem falt fel a jeti és nem láttam kecskét.

de visszatérve a germán pop-iparra. legyen az oszták vagy német, mind küllemében, mind tartalmában hihetetlenül hasonlatosak egymáshoz. nekik mégis tetszik - részben. nem tudom eldönteni, hogy ez melyik szekciója a muzikális szórakoztatásnak, melyik kategória szerves részét alkotják. ez lenne a mifelénk is ismeretes ‘péntek esti mulattatós’ műfaj? vagy a mindenkiezthallgatja rádióállomás kívánságlistája? esetleg egy külön ág, a hüttezene? elképzelhető. minden esetre számomra értékelhetetlenek ezek az alkotások, bárki is az elkövető - az egyedüli kivételt a rotes gummibot übermegahit képzi, ami felülmúlhatatlan és felbecsülhetetlen műremek. ez az a kör lehet, amelyből mindannyiunk david hasselhoffja (igen, igen, vegyél feleségül) nőtte ki magát.
no de hát, ha ez kell a németajkú publikumnak, akkor megkapják. csőstül. sőt, repetázhatnak is, mert nem aprózzák el.

nehány piktúrális memoriter:

megkaptam az elmúlt 16 év legszebb karácsonyi ajándékát:

madness - one step beyond.. bakeliten ‘79-es. sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen csoda kerül egyszer még kezeim közé.

valahogy úgy. holnap után karácsony. fel se tűnik. csak nehogy beletörjek abba a sok szabadidőmbe, ami hirtelen a nyakamba szakadt ráadásul semmi “karácsonyi hangulat”. lehetne még egy kis őszt?
a bejgli ellenben már ádázul les rám a spejzből.

kellemetes ünnepeket mindenkinek.

2006. december 22. péntek

XIX. kerület, ady út és kisfaludy utca sarka. nincs a házon semmi feltünő, enyhén kormos, olajzöld fal, szűk ajtó-ablak, bejárat felett cégjelzés. “vadász cukrászda”. ide csak régi vevők járnak, meg esetleg kéthavonta betéved valaki. pedig már 50 éve ugyanitt, ugyanilyen formában jelen van a kispestiek életében.
össz-vissz 15 négyzetméteres lehet az üzletrész, két asztal, nyomott-műselyem terítővel, szemben a polcokon néhány, nagymamáink üvegesszekrényeit is díszítő, a békés szocialista iparművészet festett porcelánszobrocskái, lógó nyelvű kutya, libapásztorfiúcska és hasonló témákban. a süteményestáblák is láthatóan régiek. ady-csúcs.. tárta-csúcs.. indiáner - kiemelt kedvenc - estike. ezekből még sosem láttam más cukrászdában, pedig klasszikus süteményeknek számítanak (számítottak).
az egész olyan bájosan nosztalgikus. remélem sokáig megmarad.

2006. devember 5. kedd

.. ha volna elég időm rá. átvágás az emeltmagyar, heti két kötelező mellett nincs időm fakultatív szórakozásra. pedig elég színes a skála. másik megoldás, hogy levonom az alvásból és hajnali háromig olvasok. de ez meg nem egészséges

“Julia (fegyelmezi magát) Megpróbálom elmondani, anya - még egyszer-, mielőtt átváltozol férfivá…
Agnes Megpróbállak végihallgatni, de ha véletlenül mutálni kezd a hangom, miközben te itt… kotyogsz, akkor légyszíves, vedd figyelembe férfiúi előjogaimat, és na haragudj, ha nem bírok nyugton ülni, az órámat nézegetem, vagy az aprópént csörgetem a zsebemben…”

különben is, mit ér az irodalom iránti érdeklődés emelt óraszámban, ha a saját kedvenceimre nem jut időm? kellemetlen. majd téliszünetben kiolvasom ezt a mellettem csúcsosódó stócot. már csak egy hónap..

2006. november 25. szombat